Tolna megye, 1950. jan. 1.–: közigazgatási terület a Magyar Népköztársaságban/Köztársaságban, a Dunántúlon, a Duna középső folyása jobbpartjánál. – É-on Veszprém és Fejér m., K-en a Duna (Pest és Bács-Kiskun m.), D-en Baranya, Ny-on Somogy m. határolja. A tanácsrenszer bevezetésekor →Tolna vármegye ter-én, annak névváltoztatásával alakították; ter-e a Somogy m-hez csatolt Bédegkér, Kánya, Tengőd nagyközségek kivételével azonos Tolna vm. ter-ével, mely 3609 km², népsűrűsége 69,5 fő/km², lélekszáma 1945 u. folyamatosan csökkenő, 1949: 270.400, 1960: 267.147, 1970: 254.614 fő. 1948–50: a „mezőgazdaság szocialista átszervezése” pártállami kormányprogram végrehajtásakor az agrárproletárok, a földhözjuttatottak és telepesek léptek be a TSZ-be. A föld adásvételének megtiltása, erőszakos TSZ-szervezés, a kuláklisták, a beszolgáltatások „fölajánlásokkal” növelése, a magas adók, a pol. terror miatt 1953-ig csökkent a megművelt ter., a szőlők és az állatállomány, a parasztok tömege ajánlotta földjét az áll. tartalékalapba. 1945: ~ben csak 26 kis- és középüzem működött, a munkát keresők elvándorlásának csökkentésére Szekszárdon 1952: a Mezőgazd. Gépjavító Váll., 1953: a Tatarozó és Építőipari Váll., 1954: a Magasépítő Váll. alapítása kevés volt. Az 1953-i gazd. és pol. válságot a megszállók a Nagy Imre-kormánnyal, az „új irányvonal” pol-jával, „a hibák kijavításával” vélték megoldani. Az „egyéni gazdálkodó” parasztoknak 22,7 mill. Ft adót és 16 mill. Ft kártérítést elengedtek (fizetni nem tudtak). A beadást és az adót csökkentették, a TSZ-ek száma, ter-e és tagsága csökkent, de az 1955: Rákosi (Rosenfeld) Mátyással (1892–1971) visszatért adóemelés, erőszakos földcserék, tagosítás, téeszesítés fokozta az elégedetlenséget. A parasztokat, akik „közellátási bűntényt” követtek el (nem tudták teljesíteni a hivatalokban megállapított beszolgáltatást), bebörtönözték. Az 1956. X. 23-i bpi tüntetés és Gerő (Singer) Ernő beszéde után a M. Dogozók Pártja ~i vezetői is elítélték az „ellenforradalmi provokációt”, őrséget küldtek az intézmények és pártházak védelmére. X. 27: Szekszárdon a Forr. Nemz. Biz. 16 tagú elnöksége átvette a város és ~ irányítását (később létrehozták a Szabad Szekszárd Rádiót, amely kapcsolatban állt a Kékes és a Villám nevű forr. adókkal). Pakson 1500 fő a közs. tanács előtt elégette a begyűjtési, adó- és pénzügyőrségi iratokat (ez még 17 településén megtörtént), a tüntetőket a honvédség és a rendőrség 16 sebesült árán szétzavarta. A falvakban elkergették a begyűjtést irányító vezetőket, Bátaszéken Nemz. Biz-ot választottak, a vasutasok sztrájkolni kezdtek; Bonyhádon munkástanácsokat alakítottak. X. 25: Szekszárdon a városi és a ~i pártbiz. küldöttei kimondták a föloszlásukat; X. 26: este Szekszárdon a tüntetők ledöntötték a szovjet hősi emlékművet, a megyei börtön előtt a pol. foglyok szabadon engedését követelték; a visszautasítás után a tömeg betört a városi tanács épületébe, ahonnan fegyvereket zsákmányoltak, amit az ÁVH éjjel összeszedett. X. 28: Szekszárdon a Hazafias Népfront ~i biz-a Nemz. Biz. szervezésébe kezdett. Pakson megalakult a Nemz. Biz. és a nemzetőrség (parancsnoka Tuba István). X. 30: Szekszárdon a 100 tagú városi Nemz. Biz. 16 tagú elnöksége (eln. Budai Mátyás, tagjai Szakál Ferenc, Tóth Lajos, stb.) átvette a városi tanács végrehajtó biz. jogkörét. A szovjet parancsnokságon bejelentették a hatalomátvételt, s azt, hogy a katonákat továbbra is élelmezik. X. 31: Szekszárdon a városi Nemz. Biz. a ~i Nemz. Biz. megalakításáig átvette ~ irányítását; szabadságolta a ~i bíróság, ügyészség és a börtön vez-jét, kimondták, hogy bíró v. ügyész semmilyen pártnak nem lehet tagja. Menesztették a városi és a ~i Tanács Végrehajtó Biz. elnökét és osztályvezetőit, ezután 5 tagú testületetük irányította a közigazg-t; a ~i Néplap szerk-jévé Szakál Ferencet, a nemzetőrség parancsnokává Székelyhidi Gézát nevezték ki. XI. 1: a paksi nemzetőrség ÁVH-sokat tartóztatott le. Győrben, a Dunántúli Nemz. Biz. ülésén Nagy Ferenc, Pataki Kálmán és Szakál Ferenc képviselte ~t. XI. 2: a szekszárdi nemzetőrség tartalékosokat hívott be szolgálatra, a megyei börtönben helyezték el a helyi ÁVH-sokat. XI. 3: leltárt készítettek a pártbiz. berendezéséről, épületét lezárták. XI. 4: Dunaföldváron a légvédelmi tüzérezred technikai állomását a szovjetek szétlőtték, majd ágyúkkal lőtték a laktanyát. A szovjet katonákkal elfogott helyi forr. vez-ket XI: még szabadon engedték, a TSZ-ek kb. 60 %-a föloszlott. 1957. V: a munkástanács vezetőit bebörtönözték, 1957–59: gyorsított eljárással 128 személyt állítottak bíróság elé, 6 főt az „államrend megdöntésére irányuló bűncselekmény” vádjával. A Szekszárdi Városi Nemz. Biz. perében 1957. XI. 21: Tánczos Kornél tanácsa Sárosi István (2. r.), Sík János (3. r.), Bánhídi Gyula (5. r.) vádlottat fölmentette, Budai Mátyás (1. r.) vádlottat 1 év (3 é. fölfüggesztve); II. fokon Vágó Tibor tanácsa 1958. III. 11: 7 hó (3 é. fölfüggesztve), Sárosi Istvánt és Papp Istvánt II. fokon 1–1 év börtönre (3 é. fölfüggesztve) ítélte. A Szekszárdi Nemz. Biz. perében 1957. VI. 8: (II. fokon IX. 18: Radó Zoltán tanácsa) Nagy Istvánt (1. r.) 6 é. (II. fokon 4 é.), Tóth Lajost (2. r.) 8 é. (8 é. helybenhagyva), Tollár Tibort (3. r.) 2 év 6 hónapi, Székelyhídi Gézát (4. r.) 4 év (4 év helybenhagyva), Pillári Lajost (5. r.) 2 év, Szakál Ferencet (6. r.) 5 év (3 év) börtönre ítélte. A paksiak perében 1957. IV. 2: Szabó Péter tanácsa (II. fokon X. 1: Egyed Lajos tanácsa) ifj. Tuba József (1. r.) 3 év 8 hó, (2. fokon 10 hó), Schmalcz Ádám Gyula (2. r.) vádlottat 1 év 6 hónap börtönre ítélte. 1959. I: a megművelt földter. 68%-án parasztok, 20%-án áll. gazd-ok, 12%-án tsz-ek gazdálkodtak, könyörtelen kollektivizálással 1961-re: a 108 településén 159 tsz alakult, 17 áll. gazd-gal együtt ~ földjének 92%-a lett nagybirtok, 1962: 32.000 tsz-tag gazdálkodott. 1960: Szekszárdon Bőr- és Műanyagföldolgozó Gyáregységet, 1961: új megyei kvtárat és szakorvosi rendelőt nyitottak. 1964: a Mechanikai Mérőműszerek Gyára Szekszárdon gyáregységet nyitott, 1965: a Balassa János Kórházat új épületekkel és oszt-okkal bőv. és Áll. Építőipari Váll-ot alapítottak. 1967: Dombóvárt a Pécsi Kesztyűgyár részlegét, 1968: Tamásiban ORION-telepet, Szekszárdon Babits Mihály Múz-ot létesítettek. 1969: Dombóvárt átadták a 452 ágyas kórházat, a Láng Gépgyár helyi üzemét, a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Közp-ot, 1971: a Borsodi Vegyikombinát szekszárdi gyártelepét, a Pamuttextilművek tolnai gyárát, 1973: a Bátaszéki Cserép és Vázkerámia Gyárat, 1974: elkészült a Sió-torkolati mű. 1976: alapították a Paksi Atomerőművet, melynek 4 blokkja 1981–87: kezdett termelni, azóta évi kb. 14 milliárd kWh-t, a hazai szükséglet kb. 40%-át fedezi. A téeszesítés, majd azok egyesítései ~ településszerkezetét megbontották; a tsz-ek földjét az idősebbek művelték, a 20–40 é. korosztály munkát keresve elvándorolt a falvakból. A birtokösszevonásokkal 1988: az áll. gazd-ok száma 5, a tsz-eké 61, ter-ük 11.000 ha (az 1960-as 3,6-szerese). 1989 őszén a megszállók elszállították Dombóvár környékéről az (addig tagadott) atomtölteteiket, 1990. III–1991. VI: a Szkad B és Frog hordozórakétáikat, katonáikat és fölszerelésüket. A „demokratikus centralizmus” pol. és gazd. csődjét a „reform-kommunisták” és a „demokratikus ellenzék” a „kerekasztal tárgyalásokon” (honi megbízás nélkül, de külf. támogatással) „többpárti demokráciára” változtatták. A magánosítással (karvaly-privatizáció) a mezőgazd-ban a tsz-vezetők, az iparban és a keresk-ben a helyi gazd. és pártvezetők, néha külföldiek elő- és piacvásárlóiként szerezték meg a javak többségét, szüntették meg a hagyományossá lett, munkát adó üzemeket; bezárták 1996: a Simontornyai Bőrgyárat (1780–1996), 1997: a Paksi Konzervgyárat; a Szekszárdi Áll. Gazd. teljes vagyona a ném. Twick családé lett, az állatállomány 2006-ra az 1990-es 35–60 %-ára csökkent. stb. 2003: a ~i munkanélküliség 8,9 %-os (a megyék között a 2., országosan 5,9 %), a kibontakozást 2006–: a falusi isk-bezárások, a vasúti szárnyvonalak megszüntetése, stb. késlelteti. Az 1991 u. ‘területfejlesztés’ programjában, a megyerendszer ‘térségivé’ reformálása kezdetén, Baranya és Somogy megyével együtt a D-Dunántúl régióba (nagytérségbe), településeit a bonyhádi, dombóvári, paksi, szekszárdi és tamási „kistérségbe”, ezen belül 26 körjegyzőségbe sorolták. Városai: 1905: Szekszárd (1994: megyei jogú város), 1970: Dombóvár, 1977: Bonyhád, 1978: Paks, 1984: Tamási, 1989: Dunaföldvár, Tolna, 1995: Bátaszék, Simontornya; 1995: 95.769 lakásban 250.033 fő élt. 1997: 108 településéből 26-nak a lélekszáma 500 főnél kevesebb, 25-nek 500–999 fő közötti, 29-nek 100–1999 közötti, 20-nak 2000–4999 közötti, 3-nak 5000–9999 közötti, 5-nek 10.000–49.900 közötti. 2002: a 96.325 lakásban lakó 250.337 lakos a m. mellé 80 településén nemzetiségi önkormányzatokat is választottak [2003: létezett 41 cigány (ebből 26 csak cigány), 35 ném. (ebből 21 csak ném.), 1–1 gör., horvát, szerb, tót (mind vegyes)], 12 helységének (11 sváb, 1 szerb) nevet is adtak. 88

A néphatalom 13 éve ~ben. Szekszárd, 1958. – ~. Uo., 1959. – Hatályos jogszabályok gyűjt-e 1945–1958. Uo., 1960. II:266. [4.343/1949. (XII. 14.) M.T. sz. rendelet] – Adatok ~ községeiről. Szekszárd–Bp., 1968. – Tanulm-ok ~ tört-éből. Szekszárd, 1968–. – Gazd. adattár. ~. Uo., 1969. – Területi Stat. 1971:2. sz. (~ társad–gazd. helyzete és fejlődésének főbb tendenciái) – ~ sajtóbibliogr-ja, 1873–1980. Összeáll. Fülöp Attila. Szekszárd, 1980. – 1956 kézikv-e I–III. – Stat. Szle 1996:12. sz. (Grábics Ágnes: Az átmenet hatása ~ életére 1990–95) – Balázs Kovács Sándor: Kézművesek, népi iparművészek ~ben. Szekszárd, 1999. – Kapitány Ferenc: 1956 előtt, alatt, után ~ben. Uo., 2001. – ~i nőlexikon. Szerk. Töttős Gábor. Uo., 2002. – D-dunántúli régió. ~ kézikv-e. Szerk. Bunovácz Dezső. Bp., 2005. – Terület- és településfejlesztés ~ben. Szerk. Pap Norbert. Szekszárd, 2005.